Kedves oldasóimtól elnézést kérek,de a hétvégém elég mozgalmas volt ahhoz,hogy ne tudjak gépközelbe jutni,így megfosztva a blogomat az újabb bejegyzésektől.Néha az ilyesmi megesik,pláne egy olyan ember életében,aki szinte sosem áll meg-hiába,mindig van valami.A hétvége mondjuk jól telt,egy kisebb biciklizés is belefért a Velencei-tó körül.Élveztem a jó levegőt,és a gyerekek is aranyosak voltak(leginkább 8-10 éves forma kisgyerekekről van itt szó.).A gyerekekről jut eszembe...barátnőmmel,Mariannal beszélgettünk a neveléskérdésről,hogy ki hogyan képzeli el a jövendő szülői szerepet.Nagy tanakodás is kibeszélés közepette arra jutottunk,hogy egyet biztosan meg fogunk akadályozni,akármennyire is nehéz:nem fogjuk hagyni,hogy gyerekeink elkallódjanak és ezáltal egy csomó veszélynek ki legyenek téve a világgal szemben.Mindenki nagyon jól tudja,hogy az a gyerek vagy fiatal,akivel nem törődnek eleget kisgyerek korában,annak súlyos problémái lesznek,a már felnőtt életében.Nálam szerencsére ilyen gond nem volt.Nálunk inkább az volt a gond,hogy egyke lévén én talán túl sok dolgot megkaptam a szüleimtől,amiért másoknak sokkal többet kellett küzdeniük.A szüleim elhalmoztak minden jóval,és anyám-akármennyire is szeretem őt-azért elkövetett egy nagy hibát;azt,hogy túlságosan is szeretett.Sok időbe telt,mire elengedett egy komolyabb táborba,vagy megengedte,hogy hosszabb ideig legyek távol.Na igen,a túlságos szeretet is lehet káros.Nem azt mondom,hogy rögtön adjunk nagy teret a gyereknek,de minden korszaknak megvan a maga normális fejlődési periódusa...kicsiként ugye mindig a szüleink karjába vágytunk,nagy figyelmet fordítottunk arra,hogy a szüleink akarata szerint válasszuk ki az utunkat.Később persze jobban megismerjük a világot és az a korszak is eljön,amikor magunk kezdünk irányítani bizonyos dolgokat.komoly dolgokkal ismerkedünk meg,mint pl az igazi barátság,a szerelem,az önállóság.Mindezek megismerésekor szerintem már nem tesz jót,ha a szülő nagyon rövid pórázon akarja tartani a gyereket.Véleményem szerint tehát teret kell adni mindenfajta egyéni felszólalásnak-persze mérlegelve azt,hogy mit engedhetünk meg véglegesen a gyereknek és mit nem.Persze nem fogom hagyni,hogy egészségét idő előtt tönkretegye,és azt sem,hoggy agyonbulizza magát tanulás helyett.Hiszen ha nem tanul komolyan-a megfelelő mennyiségű szórakozás mellett-akkor nem tud elhelyezkedni a későbbiekben.Mindezeket áttekintve látszik,hogy egy gyereknevelés nagyon sok mérlegelésből és megfontolt döntésből kell,hogy álljon.Nem mondom azt,hogy van olyan szülő,aki teljesen tökéletesen neveli a gyermekét-hiszen a hibák itt-ott kiütköznek-de lehet a tökéletességre és a jóra törekedni.Én ezt az utat fogom követni és mindent megteszek azért,hogy gyerekem épen és egészségesen fejlődjön,a korának megfelelően.

Más téma...ma "sétáltam" az utcán,és megláttam egy lányt-kb velem egyidős lehetett-és megdöbbentem,hogy mennyire ízléstelenül öltözködik.Rengeteg fiatalt látok mostanában így,szedett-vetett cuccokban járni.Borzalmas szerintem az a látvány,amikor egy kicsit teltebb alkatú fiatal lány felvesz egy olyan szűk ruhát,amibe örült,hogy belepréselte magát,és kint van az összes feleslege...Megértem,hogy a média meg a sok hülyeség a tv-ből mind azt mondja,hogy ilyen meg olyan divatot kell követni,de szerintem a divaton túl kell,hogy legyen egyfajta normális stílusérzék is.Egy vékony lány pl nem fog felvenni egy olyan ruhát,ami kb 3-szor akkora,mint Ő,és egy teltebb lány-ha normálisan gondolkodik és van érzéke a ruhákhoz-akkor nem vesz fel egy nála két számmal kisebb ruhát.Undorítónak tartom,hogy sem a szülők,sem a barátok nem segítenek nekik.És nem hiszem,hogy az ilyen egyének biztosan jobban érzik magukat úgy,hogy mindenük kint van.Nem azt mondom,hogy az én öltözködési stílusom is tökéletes...de igyekszem azért a divattól függetlenül is kiválasztani azt a fajta ruhát,ami számomra kényelmes,és nem nézek ki benne rosszul-na és nem olyan,mintha egy régi,virágos függönyt öntöttek volna rá valakire.Amúgy az öltözködés is szerintem pont abba a kategóriába tartozik,mint a higiénia.Arra is ügyelni kell,minden nap mosakszunk-legalábbis remélem mindenki így van ezzel :) -és minden nap ügyelünk a tisztaságunkra.Ha kicsit már koszosak vagyunk,sokunkban felmerül a hiúság,és rögtön menekülünk a wc-be megtörölni az arcunkat,kezet mosni,stb,stb...akkor ezt kedves lányok,miért nem lehet megtenni az öltözködéssel is?!Ez azért elgondolkodtató.Ha meg valakinek még nincs kialakult stílusa,nem érzett még rá annyira,akkor kérjen segítséget.A segítségkérés tudtommal nem szégyen.
Mindezek mellett persze nem csak a fiatal lányok öltözködése az,ami néha kiakasztó tud lenni...a fiúk is néha úgy tudnak kinézni,mint akit éppen akkor szedtek ki a szárítógépből...kócos haj,lógó "deszkás" gatyó-amiből minimum a fél boxer kint van-na és persze elengedhetetlen a jól bevált sirtes sapka is,amit ha a fejükre húznak,semmit nem lehet az arcukból látni...nem hogy még a szemét...áh,az azért már túlzás lenne.Egyszer rökönyödtem meg a Blahán,amikor a villamost vártam...kb majdnem ugyanez a felállítás volt látható,egy aprócska kis különbséggel: a fiúnak nem boxere volt,hanem tangája,és bugyirózsaszín pólója....na,ennyit a jóízlésről.

Remélem senki nem azt hiszi,hogy én egy állandóan mindent elbíráló alak vagyok...de nem tartom jónak,hogy a fiataloknak majdnem a fele szinte semmilyen egyéni,normálisnak mondható stílust nem tud felvenni.Nem tartom helyesnek azt sem,mikor egy lány szájából legalább vagy 3 piercing lóg ki,a szemöldök-piercingről már nem is ejtve szót,stb,stb...vajon a szülők nem félnek egy idő után a sátánista gyerekük megjelenésétől?!Szóval,befejezve monológomat én csak annyit mondok,hogy a jóízlés határain belül mozogva is lehet egy jópofa,nekünk tetsző irányzat szerint öltözködni...csak  tényleg lássuk meg azt,hogy mi a jó nekünk és mi az,ami számunkra teljesen felesleges lehet.