blonde's blog

egy ismerősöm által idézett mondat fogott meg,amely szerintem említésre méltó. Igaz,az idézet nem ördöngős.De amilyen egyszerű,annyira sokatmondó is-szerintem .Az idézet a következő:
"Úgy élj a jelenben, hogy a jövőben megbánás nélkül gondolhass vissza a múltra."
Nos,végülis milyen igaz is,nem?Hiszen ki ne gondolna néha ilyesmire?!Rengeteg döntésünket úgy hozzuk meg a jelenben,hogy nem nézzük a jövőben bekövetkező változásokat...hányszor teszünk olyan mozdulatokat,dolgokat,melyeket akár már percek múlva is megbánunk és legszívesebben a föld alá süllyednénk.Hányszor fordul elő az,hogy egy elejtett megjegyzés a jelenben ugyan nem tűnik sértőnek,mégis a jövőben visszavág.Nem hiszem,hogy egyetlenegy ember ne lett volna már ilyen kínos,rossz helyzetben. És megkérdőjelezendő az is,hogy az ember hányszor követheti el ugyanazokat a hibákat,mire tanul belőlük?vagy ez teljesen egyénfüggő?!Nos,úgy vélem igen...akik elég okosak ugyanis,hogy tanuljanak hibáikból,a továbbiakban el tudják kerülni a számukra negatív helyzeteket.Akik viszont soha nem tanulnak hibáikból,nem csak önfejűek,de úgy gondolom,hogy teljesen meggondolatlan életet élnek,akár keresztülgázolva másokon.Én is voltam már ilyen helyzetben,mikor olyan emberrel találkoztam,aki simán átgázolt más ember érzésein,mert nem is gondolt bele mondandóinak következményeire...na igen,bölcs dolog a tanulás-a hibákból való tanulás-de méginkább bölcsebb gondolkodni merni.És hogy mi következik az idézetből?Véleményem szerint annyi röviden,hogy először gondolkodj,utána cselekedj!Akkor biztosan nem fogod megbánni a jövőben tetteidet,mert tudod,hogy alaposan végiggondoltad a dolgokat és helyesen cselekedtél.
A legnagyobb bátorság  tehát a gondolkodni akarás és tudás...ha először mindenki gondolkodik és utána cselekszik,biztos hogy rengeteg stressztől megóvja magát és környezetét.Tehát,csak ajánlani tudom.Ezt a bejegyzést főleg azoknak írtam,akik sokszor csak utólag jönnek rá hibáikra és nem nagyon ismerik be azokat.