A fent megemlített cím szerintem majdnem hogy mindent elmond. Az elmúlt napokban olyan környezetben voltam, ahol sok volt az idős ember...volt alkalmam megfigyelni-mint azt már oly sokszor kíséreltem meg- hogy egy korosodó emberen mennyire meglátszik az, ahogyan élt. Egy ember arcára ráül egy idő után mindaz, amit átélt. Meglátszanak döntéseink, a velünk megesett események, az idő hozta változások...ha valaki gondterhelten élt, meglátszanak mély ráncaiból, melyek legtöbbször a homloknál húzódnak. Vajon ezek az emberek mennyi megpróbáltatáson estek át, hogyan viselték a rájuk nehező terheket és döntéshelyzeteket?! Mindenesetre biztos, hogy életük korántsem volt a legfelhőtlenebb. Viszont aki pozitívabban, megfontoltabban élt, talán könnyített terhein. Aki mindenesetre boldog volt, leginkább nevetőráncai vannak a szem mellett, a szem sarkában. Szeretem ezeket a ráncokat, mert mindig valami pozitív erőt sugároznak-legalább is számomra igen.
Egy biztos, mostmár egyre jobban érzem azt, hogy nem mindegy, hogy hogyan éljük le az életünket, hogyan döntünk és hogyan cselekszünk a különböző elénk táruló helyzetekben. Én szeretnék egy jóságos arcú, ősz öreg néni lenni, akin ugyan meglátszik a kor, de kisugárzásában még mindig pozitív, erőt sugárzó. Remélem életemben mindig olyan döntéseket tudok majd hozni, ami a legkevesebb rossz behatást hozhatja mind nekem és a családomnak, és a környezetemnek is. Csak szeretnék viszonylag nyugodt életet, és szeretnék boldog lenni. Remélem Isten megsegít majd és végigkísér utamon, megmutatva mindig, hogy merre menjek, melyik a helyes út, amikor választanom kell.