Ezt egy nagyon jó könyvben találtam-olvassátok figyelmesen.Nekem tetszett.igazából nem is történet,inkább amolyan versbe szedett kapcsolat története.Tess,íme:

Évtizedes napló:Szerelmi történet


1918 november  

Drágám!

Istennek hála,a háborúnak vége!
Térden állva jövök eléd.
Imádkozom,hogy végre hazatérjek,
S kérdem,hozzám jössz-e még?

Gyermekkorunkból ismerjük egymást.
Mikor gyúlt szívünkbe' fény?
Elsa hercegnőm voltál néjem,
S Lohengrid voltam én.

Emlékszel-e,még mit fogadtál
kamaszok voltunk akkor te,meg én?
Tíz év telt immár el azóta...
Királynőm van-e remény?

1928 november

Drágám!

A ládafiában kutattam én
Régi emlékek között,
Kezembe került e megsárgult vers
S szívembe béke költözött.

Mikor kimondtad rá az "igent",
Bizony nem soká vártunk.
Egy hónap alig telt bele
S máris oltár elé álltunk.

Tíz év eltelt azóta,
De mintha csak tegnap lett volna.
Szépséged most is a régi,
Mint a viruló rózsa.

1938 november

Drágám!
Elszállt megint tíz röpke év?
Változott-e valami?
Mindössze egy fontos odlog,
S ezt szerelmünk váltotta ki.

Azt hittük,sosem adatik meg...
hogy utódunk legyen...
Szerelmem köszönöm neked,
A fiút,kit szültél nekem.

1948 november

Drágám!

A szavak mind oly gyatrák,
Hogy fejezzem ki néked?
Mennyit jelentett nekem szerelmed,
csókjaid s ölelésed?

Oly önzetlenül adsz szeretetet
Nekem s fiunknak...
Viszonozni képtelenség
Mindazt,mit nekünk juttatsz.

1958 november

Drágám!

Újabb évtized áll mögöttünk.
Negyven éve már,
Hogy megosztjuk közös életünk
Örömeit és bánatát?

Mindvégig mellettem álltál.
(Vagy buzdítva álltál mögém.)
Életem összes sikerét
Neked köszönhetem én.

1968 november

Drágám!

Majdnem sikerült eljutnunk
Az aranylakodalomig...
Oly szörnyen hiányzol mindennap,
A szívem elfacsarodik!
Te elmentél,én itt vagyok,
S örömöm abban lelem,
Hogy írok neked,s úgy teszek,
Mintha most is itt lennél velem.

Hűséget halálig esküvénk,
De halál nem vet neki véget.
Szerelmünk lángolt...és fennmarad.
Drágám,örökké éget!

1978 november

Kedves olvasó!

A fenti néhány versikét,
Apám írta anyámnak.
Apa halála után leltem meg őket
Két részében a háznak.

Egy köteg anyám szekrényében állt,
Selyemszalag körötte;
Az utolsót,az urnája mellett
Apám könnye öntözte.

Szent esküvésük napját
Évente megünnepelték
Bármikorra is esett,
Hálaadáskor tették.

Apám azt mondta,ez az a nap,
Mely méltó és megfelelő
Hálát adni és ünnepelni
Hogy együtt élhetnek ők.

Íme hát,kedves olvasó,
Olvasd apám sorait;
Egy hű szerelem történetét,
Mely soha el nem kopik.


Ennyi volt a történet és a vers.Mindenki maga dönti el,h mennyire szép...engem megfogott.Remélem másnak is szereztem vele egy jó percet.