Nos,mivel most írok először ide,így úgy gondolom,illendő leírnom,hogy ki vagyok,honnan jöttem,stb,stb...kicsit olyan "Amerikából jöttem"-játék lesz,de úgy vélem,egy rövid bemutatkozással tényleg tartozom olvasóimnak.Akik ismernek,azok "fogják be fülüket" és tekintsék semmisnek ezt az első bejegyzést.
Nos,én 1988.02.08.-án láttam meg a napvilágot Miskolcon.Pár évig falun laktunk,Berzéken-Miskolctól 20 kilométerre.Édesapám egyetemi tanárként és görög katolikus papként "szuperál",édesanyám pedig levéltáros volt.4 éves koromban Miskolcra költöztünk egy áthelyezés miatt.Miskolcot nagyon szerettem,mert voltak barátaim,és a társaságok,amelyeket megismertem újabb és újabb élményt nyújtottak nekem.Miskolcon két helyen is laktunk,ebből 5 évet az Avason.Mindenki jól tudja,hogy az Avas egy lakótelep,jóformán alig van itt valami zöld,sokszor már szinte nyomornegyednek hat a sok magas,egyforma épület.Ennek ellenére én mégis szerettem,sok kisebb csavargási útvonalat szerkesztettem magamnak az évek során...szerettem a környéket bejárni,egyedül végigjárni a jól ismert utakat,megfigyelni a játszóterek zsibongó életét,ahol a kisgyerekek elütötték az időt...néha,egy-egy csavargásom alatt be is szálltam a játékokba-persze csakis akkor,ha otthoni kötelezettségeim megengedték.Ugyanis elég sokmindent kellett csinálni,jól be voltam fogva. :) A suli sem volt könnyű,és kicsi zenészként a zenélés is sok időt elvett az életemből-természetesen ezt sosem bántam meg.Ám eme időszak sem tarthatott örökké...eljött az az idő is,mikor innen is el kellett költöznünk,hátrahagyva mindazt,ami kedves volt számomra-az akkori barátaimat,a kedves sulimat,a jól ismert környéket...nagy érvágás volt ez az életem alakulásában,de ma már tudom,hogy bizonyos dolgokban jobb,hogy így történt.Mivel Budapestre költöztünk több lehetőségem volt tanulni,magasabb szinten fejleszthettem tudásomat és be is kerültem az Operaház gyerekkarába. Imádtam ott lenni,részt venni az operákban,élvezni azt a tömeget,amelyik mohó szemekkel figyelte a színpadi eseményeket.Szerettem a díszleteket,az élő zenét,szinte mindent,amit egy ilyen előadás nyújthat egy résztvevőnek.Igaz,csak két évig lehettem tagja a csapatnak,mégis nagyon élveztem és mindmáig nagyon hiányzik az effajta szereplés.Amióta a konziban tanulok néha előfordult ehhez hasonló előadás is-pl Székelyfonó,Cosi fan tutte...de ezek már kicsit más hangulatot adtak vissza,mint a régi előadások.Talán azért is,mert azóta én is sokat változtam.De elkanyarodva a zenétől,másra is kitérnék.Mára már-4 éve-félárvaként élek,apámmal és a kutyámmal...Édesanyám súlyos betegségben,többszörös rákban halt meg.Rossz időszak volt ez az életemben,mégis úgy gondolom,hogy elengedhetelen esemény volt abból a szempontból nézve,hogy sikerüljön felnőnöm.Igaz,lehet,hogy később kellett volna megtörténnie,de úgy vélem,jobb volt így.Néha hiányzik az anya-lánya kapcsolat,de ahogy apám igyekszik engem nevelni és támogatni úgy érzem,az ő feladatát is igyekszik teljes körben átvenni. Persze egy édesanyát senki nem tud pótolni...ezt mindenki tudja.Néha meg is látogatom Őt a temetőben,de úgy érzem nem csak a sír látogatásával lehet vkiről megemlékezni,beszélgetni vele.Szinte nincs olyan nap,mikor nem gondolnék legalább 5 percet rá,és beszélgetnék vele egy kicsit-úgyis tudom,hogy mindig mindent lát a mostani életemből és tudom,hogy segít is nekem,amikor csak kell.De édesanyámról ennyit.
A mostani életem leginkább a helykeresésről szól,az egyetemre való átállásról,a vizsgákról...hamarosan kiderülnek az eredményeim,mind nyelvvizsga terén,mind az egyetem terén,hogy tanulmányaimat hol folytatom tovább.Remélem,hogy jó helyre kerülök...ez majd úgyis kiderül.Magánéletben pedig igyekszem a legjobbat kihozni,amikor lehet...van egy már több,mint két éves kapcsolatom,amiben boldog vagyok és tudom,hogy ez pozitívumot hoz az életembe és kárpótol mindenért,ami eddig történt velem.Remélem,hogy a jövőben is egy viszonylag egyensúlyozott magánéletnek lehetek a büszke tulajdonosa... :)
Nos,kedves olvasóm,nagyon dióhéjban ennyi.További élményeimet,gondolataimat úgyis a többi bejegyzésben fogom megtenni....ez már így is nagyon túl sok,egyszerre. :)